Férfiasság kontra nőiesség, azaz napjaink legtrendibb pszichózisa

Mire gondolsz, ha azt mondom, férfias?
Értelem szerűen egy férfira. De milyenre? A legtöbb ember fejében ilyenkor egy határozottan izmos, sokszor félmeztelen (pfúj, de mégis miért? ) csóka jelenik meg, szögletes állkapoccsal. Bizonyára vannak néhányan, akiknek Justin Bieber jut eszébe, de amíg nem mondják ki, addig én sem érzem úgy, hogy hozzá kéne vágnom egy-egy ilyen izomagyú muszklitornyot Bieber fejéhez.
És ha azt mondom, hogy nőies? Gondolom a legtöbben csinos nőre gondolnak, lehetőleg minél vékonyabb derékkal és ha lehet, legyen hozzá elég nagy melle is. Meg hosszú haja, mert azt szeretem.
De vajon miért is ezeket tartjuk a helyes képzettársításnak, és nem mondjuk szőrös nőket és cingár férfiakat? - hess, Tom Hiddleston, nem mész innen?!...
Ha már külsőségekből indultunk ki, akkor vigyük is végig először ezt az oldalát.
A szépség relatív. Ezt megannyiszor hallhattuk már, és aki valaha beszélt a haverjaival, hogy kinek melyik nő jön be (őszintén!), vagy a barátnőivel a pasikról, az tudja, hogy ez nagyon is igaz.
Én úgy gondolom, azért vannak egyéni ízléstől és divattól független alapok, amik mélyebbre vannak bennünk kódolva, és a legtöbb esetben gyökerestül nem térülnek el akkor sem, ha egy külső tényező befolyásolná azt. Alapvetően ami a legvonzóbb volt és lesz is, az az egészség. Persze senki nem így keres párt tudatosan, de tudattalanul annál inkább. Mert persze, vannak belső értékek, de nekem senki ne hazudja, hogy egy szép arcbőrű lánynál vonzóbb lesz egy csupa pattanásos. De nekem ugyanilyen jellegűen vonzerő-romboló, mikor egy lánynak festve van a haja, és teljesen élettelen, fénytelen. És igen, Mancika, tökmindegy mennyit hagysz a fodrásznál vagy milyen szőke árnyalatot választasz, ha úgy néz ki a hajad, mint a nemez. Inkább választom akkor Pirikét, aki nem festi a haját és csak szimplán barna, de fényes, egészséges benyomást kelt. Persze nem a nőkön akarok rugózni, félreértés ne essék, de férfiaknál ennyire markáns példa nem jut eszembe.
Ezen felül még pedig az egészségeshez hozzájön egy részhalmaz, ami egészség kérdése is meg nem is. Ez pedig a már előző bejegyzésben is említett másodlagos nemi jellegek. Ahogy a nők jobban buknak a széles vállú férfira, úgy a férfiak is jobban buknak a szélesebb csípőjű nőre. Persze minden esetben előny az egészségeshez közelítő kinézet, tehát hiába a széles váll, ha amúgy teljesen aránytalan a teste a férfinak; illetve egy nőnél sem feltétlenül előnyös, ha a csípője rettentő mód széles, de mondjuk mellben inkább kislányos benyomást kelt.
A divat is rá szokott tenni egy lapáttal, sokszor a környezeti tényezőkre reagálva. Míg az őskori leletek sokasága alapján, az ínséges időkben áhított volt a teltség, addig most, mikor az elhízás népbetegség, az erőteljes soványság a csodálat tárgya. Fontos azonban, hogy ezek nem írják fölül az alapokat. Ugyanis gusztusosan sok mindent lehet tálalni - a címlaplányok, akik nagyjából 40 kilósak lehetnek és piszok jól tudnak kinézni, ha úgy vannak beállítva, de ugyanezeket a lányokat ha meglátod egy szórakozóhely, sokszor olyan benyomást keltenek, mint akik most fognak összeesni. De nem baj, könnyű őket kivinni - haha. Na jó, nem gonoszkodok. Ugyanez az érzésem az erősen plus size modelleknél, hogy némelyik tényleg szép a képeken, de itt sem érdemes teljesen a szemünknek hinni, ugyanis sokszor kisimítják a vonalaikat, és nyilván vonzóbb egy szélesebb, egyenletes hát, mint egy, ami csupa hurka itt is, ott is. Csak hát általában az utóbbi a valódi. Azt pedig végképp nem tudom megérteni, hogy a címlapokon szereplő meztelen felsőtestű férfiak miért vonzóak. Nyilván, nem kell medvének kinéznie egy férfinak sem, de én az éretlenségre asszociálok a teljes szőrtelenségtől. De ez az a pont, ahol ízlések vannak meg pofonok.